Nyugati és Ázsiai mentalitás

Marti Desa uennepseg Gunung Slamet vulkan labainal

A minap a szumátrai couchsurfing hostommal ültünk egy hordóból tákolt, vízen lebegő építményen, ami a tengeren volt - csak csónakkal lehetett megközelíteni (videón itt). Ez az építmény azért épült, hogy halakat neveljenek benne, és élt rajta 3 “halász”, akik minden 21. századi dolgot “nélkülözve” áram, víz és mindenféle luxus nélkül 0-24-ben ezen az építményen éltek. Nem láttam őket egyáltalán szomorúnak vagy hogy rosszul éreznék magukat ott, sőt, inkább boldognak tűntek. Család, barátok és internet nélkül éltek, egyik napról a másikra. Egyszer csak, a hostom megkérdezte hogy szerintem mi a legnagyobb kulturális különbség az európaiak gondolkodása és az ázsiaiaké között, mert számára, mi európaiak annyi fura dolgot csinálunk, és szeretne jobban megérteni minket. Teljesen szürreális volt az egész, ezen a helyen, távol a civilizációtól, azon gondolkodni, hogy milyenek vagyunk “mi” és “ők”. Kontrasztos pillanat volt.

Szumatrai horgasz

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi az amitől ők, az Ázsiai, indonéz emberek gyökeresen mások, mint a nyugati ember. A legnagyobb különbség, amit én észrevettem, talán ez a kulcsgondolat (igaz érdemben csak az indonézekről tudok nyilatkozni, hiszen velük töltöttem huzamosabb időt), hogy ők közösségben gondolkodnak. Az egyén, amiben az európaiak gondolkoznak, az indivídum itt nem érték. Legalábbis úgy, ahogy európában, semmiképp. Az indonézek "egymás szájában" élnek - nyugati mérce szerint, és ők ezt egyáltalán nem fogják fel negatívan, ahogy mi európaiak tennénk. A nyugati emberek szeretnek néha egyedül lenni, erre az "én-időre" amire az nyugatiaknak szükségük van, egyáltalán nincs igényük, sőt nagy szemeket meresztenek, és néhányan önzőnek tartják. Nem szeretnek egyedül lenni semmilyen szinten, és a csöndet sem igazán szeretik. Ennek megfelelően, nyugati gondolkodás szerinti privát szférájuk sincs.

Gelyzirben fuerdoe indonezek Java szigeten

Indonéziában (de talán ez igaz egész Ázsiára), a család az első. Fontosabb mint a munka, vagy a pénz. A családok közösségekbe tartoznak. A közösségnek pedig van mindig egy helyi vezetője, akihez - ha valakihez például vendég érkezik - el kell látogatni. Ez általában úgy néz ki, hogy a helyiek elkísérnek a helyi vezetőhöz, aki jól megnéz magának majd kérdez párat, hogy ki vagy és honnan jöttél stb. Milyen furcsa lenne ez itthon, ha beköltöznél mondjuk a 7. kerületbe és el kellene menned bemutatkozni a 7. kerület vezetőjének, majd amikor vendégek érkeznek hozzád, őket is be kell mutatnod neki.

 

Ezek közöttük nagyon erős kötelékek, nagyon komoly helyi szabályokkal, és ennek az összes pozitív illetve negatív aspektusával. Itt a közösség megtartó ereje nagy, nem hagyják, hogy a közösség tagjai lecsússzanak. Ha valaki mégis lecsúszik, azt pedig segítik.

Rizsmunkas Yogyakarta

Nemrég láttam Jakartában egy hajléktalannak tűnő bácsit, aki a helyi Spar, az Indomaret előtt ült. Itt egyáltalán nem gyakori a hajléktalanság, a nagy szegénység ellenére sem. Ahogy az emberek jártak ki-be a boltból, majdnem mindenki adott neki egy kis aprót. A legmeglepőbb az volt, amikor egy rendőr ment oda a hajléktalanhoz és adott neki 10 000 rupiah-t (kb 200 HUF). Miközben Magyarországon éppen betiltották azt, hogy valaki hajléktalan lehessen.

 

A hostom később a legnagyobb természetességgel kérdezte, hogy ha esetleg elvenne feleségül egy európait akkor természetesen a családja is ide költözne Indonéziába, ugye? (Itt ha két ember összeköti az életét, akkor a nő a férfi és a férfi a nő családjáért is felelősséggel tartozik.)

Felnevettem, annyira abszurdan hangzik ez a gondolat nyugati fejjel. Szegényt ki kellett ábrándítanom, hogy biztos, hogy nem.

 

Próbáltam neki elmagyarázni, hogy a nyugaton mindenki arra törekszik minél függetlenebb legyen mindenkitől, megvalósítsa "önmagát". Mindenki hatalmas indivídum akar lenni, ki akar lógni a tömegből. Ázsiában pedig, sokkal erősebbek azok az értékek amiktől a nyugati ember az utóbbi években eltávolodott. Az USA-ból érkező, valósítsd meg önmagad “nagy amerikai álom”, kapard ki a saját gesztenyéd a közösből - teljesen beitta magát a fogyasztói társadalommal együtt a kultúránkba.

 

Ahogy próbáltam neki elmagyarázni, hogy milyen a nyugati gondolkodás, kicsit úgy éreztem, mintha időutazáson vennék részt, ami valahol talán kicsit igaz is.

 

Lassan 1 év Indonéziai tartózkodás alatt sem érzem úgy, hogy eleget tudnék a helyiekről, és úgy magában Ázsiáról….

 

/2018.07.10/