Karácsonyi Bromo

Bromo

 

280km-t tettünk meg Banyuwangiból Tosariba, fel a hegyekbe a Bromo Tengger Semeru nemzeti parkba hogy megnézzük a híres napfelkeltét a Bromo vulkánnál. Reggel indultunk, naplementere el is értünk Tosari-ba, ahol a Karácsonyra való tekintettel meleg vizes szállàs várt minket  Hajnali 2:30-kor már motoron ültünk, mentünk fel a szerpentinen, aholis egy 5km-es dugóba futottunk bele a nemzeti park bejárata elôtt. Nagy bosszúságomra nem fogadták el a tartózkodási engedélyem, mint helyi, és kénytelen voltam kifizetni a teljes jegyárat ami 220 ezer IDR = 4400ft körüli összeg.

Már majdnem felértünk, amikor lerobbant az egyik motor, a többieknek sétálni kellett felfelé. Mint kiderült a parkoló motorokból, ide nem tud feljönni más csak félautomaták (mint az enyém) vagy pedig rendes kuplungos motor.

Gyônyörū volt a napfelkelte, az Ijen és környéke kicsit olyan volt mint Mordor és ha az Ijen Mordor akkor ez itt a megye  Fentrôl legalábbis, aztán a homoksivatagban kezdôdik Mordor megint.

Pöfögött a Bromo és a Semeru is szépen, ahogy egy jó vulkánhoz illik. A Semeru amúgy Jáva legmagasabb vulkánja. Ezt majd láthatjátok videón (ahogy pöfög, haha  )

Napfelkelte és egy kis pihenés után lementem a homoksivatag kezdetéhez. Az út nagyon hardcore volt, konkrétan csúszott lefelé a motor a szerpentínen, mert az út tiszta kátyús volt és kavicsos. Amikor leértem kezdôdött a homoksivatag, meg voltam gyözôdve róla, mit nekem homoksivatag, én szépen átmegyek rajta motorral. Ezt az elképzelésemet az elsô 100 méter után feladtam, amikor körülbelül 20. alkalommal farolt ki a motor. Ez picit fájt, azt hittem elég kemény vagyok ehhez, hát be kellett valljam "férfiasan", kihátráltam a feladat alól. Ekkor B tervként kitaláltam, hogy átsétálok rajta szépen, de ezt a tervemet is feladtam mondjuk ezt már csak 200m után. Aki próbált már flip-flopban homokban járni, szerintem tudja miért. Voltak ilyen kemény motoros-taxis arcok, akik száguldoztak a krátertôl szanaszéjjel mindenfelé a homokon, végül megegyeztem eggyel hogy vigyen el, de abban a pillanatban, hogy elindult rájöttem, hogy ezt sem gondoltam át eléggé, mert marha gyorsan ment és csúszkált a homokon ide-oda. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy hát az indonézek motoron "születnek", de abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam azonnal eszembe jutott a jó öreg mondás, hogy láttunk már éjjeli ôrt nappal meghalni. Szorítottam keményen a majrévasat, magamban sikoltoztam kicsit (hát milyen lett volna, ha a hülye bulé sikítása miatt megijed emberünk és ezért tanyálunk el) és próbáltam nem szívrohamot kapni minden egyes hátsó kerék kicsúszásakor.

Végül természetesen odaértünk egyben, el se estünk. Szépen megmásztam a maradék talán 500 métert, az utolsó szakaszon kisebb dugó alakult ki a lépcsôn pár lassú indonéz nénike miatt, de közben a táj kárpótolt mindenért. A kráter széle elég keskeny, egy részen van korlát, késôbb nincsen, de nagyon izgalmas egy vulkán kráterének a szélén sétálni, miközben szépen pöfög.

Visszafelé megint csak a motoros arccal jöttem, ugyancsak elég stresszes volt az út, és megígértem magamnak, hogy ezt soha többé, ha én még egyszer eljövök ide, jeep-el teszem (ahogy a turisták szerintem majdnem 100%-a).

Picit aggódtam még a visszaút miatt, fel a hegyre, ahonnan jöttem, de az tulajdonképpen már eseménytelenül telt az elôzôekhez képest. Mondjuk, jól eltanyált elôttem a kanyarban 2 indonéz, szerencsére nem lett semmi bajuk, de hát éjjeli ôr meg nappal 

Nekem így telt a karácsonyom, remélem nektek is csodásan telik, békében boldogságban és szeretetben! ????????????

 

Képek: 

https://www.facebook.com/indoneziavlog/posts/614748209066333?__tn__=K-R

Videó:

https://www.youtube.com/watch?v=udOH_9Kqx_Y